Az a tapasztalatom, hogy elég nagy a zűrzavar a fejekben a drog és alkohol rehabilitációs intézmények (röviden rehabok) ügyében. Sokan nagy épületekben, üveges tekintetű leszedált függőket vélnek céltalanul bolyongani, mások az elvonástól üvöltő lekötözött betegekre asszociálnak…

Nos, a valóság teljesen más. A helyzet az, hogy például a Mérföldkő Egyesület rehabja, ahol én is voltam, egy festői szépségű kis baranyai zsákfalu utolsó utcájának végén, egy felújított, kibővített gazdagparaszti házban kapott helyet. Az intézményben 12-18 felépülő tartózkodik egyszerre, nők-férfiak vegyesen. A bekerülés feltétele az önkéntes és erős motiváció a változásra, amiről a jelentkezőnek, 2 felépülő házlakó és egy stábtag előtt kell számot adnia. Van, hogy rögtön be is költözhet a jelentkező, de van, hogy teltház esetén, vagy ha a motivációja nem elég meggyőző, még néhány hetet várnia kell és addig minden hét hétfőjén megerősítenie telefonon a szándékát az intézményvezetőnél. A terápia hossza jellemzően 10 hónap (fiataloknál, kevesebb rögzültséggel, rövidebb is lehet) a térítés önkéntes alapon max. havi 30.000 forint, de ha valakinek már semmije sincs, attól még bekerülhet.

Minnesota-modellben működik a ház, ami azt jelenti, hogy teljes absztinencia alapon kezelik a felépülőket, a 12 lépéses anonim önsegítő csoport szellemiségére épül, illetve a szakmai stábban vegyesen vannak végzett szakemberek, mint pszichológus, szociális munkás, orvos, illetve saját élményű felépülő. Összességében elmondható, hogy egy kemény szeretetre alapuló, hihetetlenül következetes rendszert alakítottak ki, melyben a teljes időszak alatt maximális összpontosítás szükséges a felépülőknek. Hihetetlen mély, napi 10-12 órás önismereti munka folyik, melynek végére óriási terjedelmű írott anyag keletkezik. Rettentő fontos az őszinteség és a nyíltság, és ha valaki valakit szabályszegésen ér, akkor a régen, kint tanúsított betyárbecsület helyett, itt nagyon fontos az, hogy az illetővel is közölje, hogy észlelte a szabálytalanságot, és este mindenképpen bejelentse a közösség előtt.

Sokan nem tudják azt, hogy ez a magas színvonalú szakmai ellátás, ‒ mely tényleg az esetek nagy részében teljesen új embert eredményez, és sokszor a teljesen reménytelen esetek is le tudnak állni ‒, gyakorlatilag ingyenes. A család anyagi állapotától függő hozzájárulásos alapon működik, de akinek mondjuk semmije sincs, annak az állam téríti a felépülését, sőt, még egy foglalkoztatási program keretében némi kezdőtőkét is össze tud rakni a kinti új életéhez, melyet szintén az egyesület kezelésében lévő “félutas” ház segít, ahova ki tud költözni a rehab után a felépülő, már bent a városban, ahol egy évet lakhat, itt a józanságot és az önsegítő csoportokba járást kell vállalnia, illetve heti egy csoporton részt vennie a félutas ház vezetőivel. Ez óriási segítség a kezdetekhez.

Ha végül felvételt nyer a házba, és beköltözik, akkor két hét izolációba kerül, ami azt jelenti, hogy ezen időszak alatt csak a ház, illetve a felépülő közösség tagjaival beszélhet, meg a stáb tagjaival természetesen, de mondjuk, még a postásnak sem köszönhet, ha éppen az a házba érkezik. A házba már lehetőség szerint józanul kell érkezni, igaz ez a tudatmódosító hatású gyógyszerekre is, van aki még lefelé eltolja a maradék cuccát, beveszi az utolsó Rivotriljait, ez nem jelent be nem fogadást, egy biztos, a terápián semmilyen tudatmódosító nem megengedett, pszichiátriai gyógyszert nem adnak.

A házban egyébként nagyon szigorú napirend működik, gyakorlatilag a teljes házat a felépülők működtetik. Például minden nap 6:25-kor kelés van, amit az ügyeletes napos kiált ki, és ezután a háznak egy gyors, teljes takarítása következik. Mindenki a saját szobáját, illetve a közös területeket is, wc-ket beleértve áttakarít, melyet a napos ellenőriz, ès újracsináltatja ha kell. (Itt èrdekes szituációk alakulhatnak ki, például amikor egy 45 éves rózsadombi, kokainfüggő mérnöknek a húszéves borsodi dizájneres srác, mondja, hogy kérlek csináld újra a wc-t…. Ezért is fontos, hogy a felvételiző komolyan gondolja amikor azt mondja, hogy bármit megtenne e a felépüléséért, mert ebben ez is benne van.) Ezutàn egy napindító csoport következik, mindig körben ülve, utána következik a reggeli, ahol az asztalfőnél a napos ül, és az ő engedélyére lehet elkezdeni az étkezést. Itt az ügyeletes segítő is részt vesz.

Jellemző, hogy rengeteg önismereti csoport van, nagyon különböző témákban, ilyenek mint, visszaesés megelőzés, érzések, konfliktus csoport, filmes csoport, önértékelő csoport

közösségi értekezlet,

drogkarrier csoport,

családi csoport, heti egyenleg csoport,

írásos feladatok,

szenvedélybetegség csoport, fiú – lány csoport, pszichodráma, stb. Ezek a csoportok gyakorlatilag 10 perces szünetekkel követik egymást, egész nap. Nagyon sok az írásos feladat, jellemző, hogy nekem a 7 hónap alatt kb. 7-8 A/4-es méretű spirál füzetem lett teleírva. Borzasztó szigorú szabályrendszer uralkodik a házban, tehát ha pl. nem a megfelelő helyen, mondjuk az ebédlő vagy a konyha helyett, a folyosón iszik a vizéből az illető azt este a közösség előtt, a napi értékelőn, ami van, hogy este 10-ig is eltart, be kell jelentenie egy nagyon speciális nyelvhasználattal, aminek a következményét az idősebb terápiások mondják meg. Egy ilyen figyelmetlenség, vagy fegyelmi vétség miatt, 1 héten át kell mondjuk írnia a nőkhöz fűződő viszonyáról, napi egy kis füzet oldalnyit, amit esténként szintén az értékelő csoporton fel kell olvasnia.

Ennek a minőségéről, (minden írásban több, beazonosított érzésnek is mindig szerepelnie kell), a közösség dönt. Amennyiben elfogadja a közösség, másnap folytathatja ezt a munkát. Minden egyes szónak jelentősége van ezeknél a kis dolgozatoknál, aminek nyilván az a szerepe, hogy megtanítsa keretek között élni a függőket, felismerés ès kimondani èrzèseiket, és arra is, hogy ellentétben előző életükkel, minden egyes apró ténykedésüknek és botlásuknak következményei vannak a valós életben. Vagyis elmondható, hogy heti 7 napon keresztül, minden nap reggel 6:25-tól este 22 óráig folyamatos önismereti munka zajlik, ezen felül a ház teljes működtetése, a konyhától a takarításon és még némi földművelésen át kizárólag a terápiások kezében van, egy ügyeletes segítő viszi a nappalt, és egy az éjszakát. Ők jelen vannak a csoportokon, és hozzájuk lehet fordulni ügyes-bajos dolgokkal, a stáb péntekenként az összes segítő részvételével ülésezik, amit aztán közösségi értekezlet követ, aztán közös ebédre kerül sor.

Az első két hétben egyébként hozzátartozókat sem lehet hívni, erre hetente vasárnaponként egyszer van 10 perc lehetősége a terápiásoknak. Ezen kívül levelet tudnak írni, az előre meghatározott kapcsolattartóknak. Itt kizárólag a közeli család jön szóba, vagy józan életet élő távolabbi kapcsolatok. A leveleket megírás után este a vacsoránál fel kell olvasni a közösségnek, és a közösség együtt dönt arról, hogy a levél elküldhető-e.

Ugyanez igaz a kapott levelekre is, amiket a terápiásnak fel kell olvasnia. Ez nagyon kegyetlenül hangozhat, de teljes őszinteség és nyíltság uralkodik a felépülők között, így tudják egymást segíteni hatékonyan.

Az egész terápiának a csoportokon keresztül van egy egymásra épülő íve, egyre bonyolultabb dolgozatokat kell írni, és egyre nagyobb felelősséget kell vállalniuk a fiatalabb terápiások mentorálásában is, míg végül már a saját kinti életükre fókuszálva mennek ki a házból munkát keresni.

Már viszonylag hamar lehetőség van a 12 lépéses anonim önsegítő csoportok látogatására a közeli nagyvárosban. Ide egyrészt forgó rendszerben, másrészt az előző héten végzett teljesítmény alapján kerülnek be. Egyszerre 3-4 terápiás megy ki a városba, a legidősebb terápiás vezetésével. Ez elég nagy kihívás, mivel pénz és telefon nélkül kell kimenni egy teljes napra, mondjuk Pécs belvárosába, ahol reggel vagy délelőtt egy NA vagy AA meetingen vesznek részt, de lehet, hogy a busz, vissza csak délután 3 körül indul. Viszont nem megengedett semmilyen vásárlás például, de nincs is miből gyakorlatilag. Ilyenkor zajlik a terápiások által megrendelt pipere szerek illetve dohány megvásárlása, szigorú elszámolás alapján.

Jellemző, hogy van egy hatalmas fehér tábla, amire minden terápiás neve fel van írva, és ezen tartják nyilván, hogy kinek milyen feladata, “következménye” van, tehát hibák vagy figyelmetlenségek miatt kinek, milyen dolgozatot kell írnia.

Ennek van egy külön táblás felelőse, aki minden este az esti értékelő csoport után aktualizálja a hatalmas táblát. Jellemző, hogy sport terén a foci a meghatározó, egész magas színvonalú kupa zajlik a különböző rehabilitációs intézetek között. Ezen kívül van egy tornaterem-szerű színházterem, ahol szabadidőben, amiből rettentő kevés van egyébként, lehet testmozgást végezni, de itt is figyelnek, hogy ne kajak gyúrás legyen a dolog, vagyis a szélsőségeket próbálják mellőzni a terápiások életében.

Nagyon híres ez a felépülő ház a színház tréningjeiről, ami egy többhetes kőkemény folyamat, ami először a fizikai kontaktus által épít ki bizalmat a közösségben. Sok-sok szituációs játék által végülis mindenki saját magának írja meg a szerepét, és választja ki a zenét hozzá, amit egy külső helyszínen, jelentős számú hozzátartozó, és a házban felépült vendég előtt adnak elő.

Ez rengeteg munkával, nagyon sok izgalommal jár, de végül óriási ,felszabadultságot, örömet és sikert jelent a felépülőknek.

Tényleg a poszt keretei miatt csak felvillantani tudtam valamit abból a komoly és folyamatos munkából ami ebben az intézményben folyik, és külön kiemelem a stáb szakmai tudását, emberi nagyságát, nagy köszönet nekik! Hálásak lehetünk, hogy ebben az ezer sebből magyar egészségügyi rendszerben van legalább 6-7 olyan magasszíntű munkát végző intézmény, ahol a rászorulók anyagi helyzetüktől függetlenül, lehetőséget kapnak a változásra. Hatalmas fejlődés ez a hetvenes évek kényszer alkohol elvonóihoz képest.

Hely, módszer tehát van elég a változásra, de a döntést Neked kell meghoznod!

(A privát, térítéses rehabokról, kórházi osztályokról, önsegítő csoportokról a későbbiekben írok…)