Fogadjátok szeretettettel Gáborral készült, interjúmat, ami több mint 2 éve készült, tehát jelenlegi józansága ideje 3 év felett van és egy kisfiú édesapja azóta, párkapcsolatban él. Az ő története egyértelmű, rehab + anoním 12 lépéses csoportos sikersztori (ezekben a közösségekben a közös múlt adta azonosulások, a teljes megadás, a függőség mint halálos és élethosszig tartó betegség beismerése, az önzetlen segítés, a szponzor (mentor) kapcsolat, az élethosszig tartó önismereti munka a “lépések” írásán keresztül, a rendszeres gyűlésre járás és egy spirituális ébredés köti össze. A rendszerből ki van véve a pénz és hatalom, így több mint 80 éve stabilan működik, de nem is változik.)

Fontos, hogy ezt a beszélgetést, ahogy az előzőt sem tanmesének szánom, inkább a reményt szeretném felcsillantani, ha valaki igazán változtatni akar, számos lehetőség közül választhat, de az első lépést neki kell megtennie. Jönnek majd olyanok is akiknek ez az út nem, vagy csak egy ideig működött…..

1. Neme, kora, választott szere, rövid drogkarrier

Férfi 37 éves. 14 évesen kezdtem el használni alkohollal, utána marihuána, normális drogkarriert nyomtam, speed, extasy, lsd, 17−18 éves koromban már aktívan heroin függő voltam. és 19 lehettem, amikor kokaint és heroint kezdtem használni együtt, már intravénásan, és 22 éves koromban kezdtem először azzal foglalkozni, hogy talán nem jó az irány és kissé változtatni kéne az életemen. Akkor mentem el először egy rehabilitációs intézetbe, és ott kezdtem el változtatni az életemen. Ezt követően még volt 2 visszaesésem.

2. Józansági idő jelenleg

1 év 1 hónap 1 nap.

3. Visszaesések száma

Kettőt számolok, amit az gondolom, hogy olyan felépülési idő volt. Kettő. Mert nem is volt 3 tiszta napom egyben. Az egyiket egy rehabot követően voltam először 2 évet tiszta, utána pedig 4 évet számoltam a józan napjaimba, és 2 ilyen visszaesésem volt.

4. Első visszaesése hány hónap tisztaság után következett be?

Huszonnégy.

5. Tudna mesélni a visszaesések okairól?

Persze, igen. Azt gondolom a mai napon, hogy ugye nekem nem ugyanaz a tisztaság és nem ugyanaz a józanság. Én akkor tiszta voltam, nem kezdtem el józanodni. Nem kezdtem el változtatni a dolgaimon. Nem volt egy fajta önismeret mögöttem, hogy ezt meg tudjam csinálni. Nem dolgoztam egy önismereti programon, ezzel a 12 lépéssel most egy ilyen önsegítő közösségbe járok, és ugye szponzorral, más önismereti programokkal, mert könyvekből, akár előadásokra járok, és ezzel bogozom ki magam. Ami régen volt, hogy nem tudtam ezeket kezelni, nem tudtam, hogy kényszeres és megszállott dolgaimat kezelni, mert kényszeresen rá voltam zoomolva a nőkre, mert mindenképpen szexet vagy szerelmet akartam , és éveken keresztül hajtottam ezt a józanságba. Évekig napról napra másik nőkkel mentem egyiktől a másikhoz. Ugyanez volt a sporttal, kényszeresen és megszállottan sportoltam, szteroidoztam, ettem, heti 8 edzésre jártam, bunyóztam éjjel nappal. Mellette mindig valami újra- és újra előjött, nem tudtam ezeket a megszállott dolgaimat kezelni, mert nem volt a kezemben. Hiába ismertem föl, és csináltam ugyanezt az őrületet, akkor azt gondolom, hogy a mai nap másképp csinálok az az, hogy hagyok időt magamnak, hogy reggel akár imádkozom, este elmélyülök a dolgaimban, hogy hálát adok azért, amim ma van, és igyekszem áttekinteni a napomat. És vannak felismeréseim, elég intenzíven dolgozom ezen a sztorin, és most pont az jött elő a napokban, hogy a jellemhibákkal foglalkozom, a jellemhibáimmal, és hogyan csinálnám ma másképp a dolgaimat, mint gyerekkoromtól. A droghasználat előtt is kényszeres voltam, ugyanúgy sportban, anyáméktól követeltem mindent.

6. Járt-e a visszaesés tanulsággal vagy olyan konkrét felismeréssel, ami a későbbi felépülését erősítette volna? Mik ezek?

Abszolút voltak, azt gondolom, hogy nem tudnánk itt ülni és beszélgetni, ha nem lett volna ez a két visszaesésem, mert ugye óriási tapasztalat. A felépülésről azt gondolom, hogy minden tapasztalat és mindent másképpen kell csinálni, mint ahogy eddig csináltam, különben újra droghasználathoz vezet. Nem elég a sok felismerés, és sok önismeret, és nem elég az önsegítő közösség sem akkor, ha nem teszel másképp. Ha megvan a felismerés, és ugyanazokat a dolgokat csinálom, akkor ugyanoda fogok jutni. Ez az őrület, ha ugyanazt csinálom, és más eredményt várok. Ennek a két visszaesésnek a nagy tanulsága az, hogy egyrészt fiatal voltam, minden más fontosabb volt, mint a felépülés, minden más a csajozás, a pénz, minden szart első helyre raktam, nem volt a józanság az első helyen, és ez egy nagyon nagy tanulság volt az első visszaesésemből.

7. Mit gondol, mik voltak visszaesésének legnagyobb veszteségei?

A legnagyobb veszteség egy 8 éves párkapcsolat, a menyasszonyom akit elvesztettem, két kutya, akik mintha a gyerekeim lettek volna, sok baráti kapcsolat, egy lány felakasztotta magát és meghalt az első rehabom után, hát meg a józan napjaim száma, meg önmagam, amit így elvesztettem ,és 15 év az életemből.

8. Ön szerint van különbség visszaesés és visszacsúszás között? Ha igen, mesélne ezekről?

Szerintem nincsen.

9. Mit tapasztalt visszaesése során, ugyanott folytatta használatát, ahol abbahagyta? Mesélne erről bővebben?

Az első visszaesésemet követően azt hiszem 2 héten belül kerültem még mélyebbre, mint ahol valaha voltam, rendőrségi ügyek tömkelege, mélypont, akkor akasztotta fel magát a lány, akivel előtte együtt voltam, meghalt. Akkor derült ki, hogy hepatitsz C−s vagyok. Az első visszaesésemet követően 2 hét alatt többet voltam fogdán, mint egész életemben. Azt hiszem sokkal mélyebb és sokkal szarabb lett minden, mint ami volt.

A második visszaesésemet követően szintén. Ott már idősebb voltam 10 évvel, ott már volt egy biztos egzisztenciám. Nem anyagilag kerültem mélypontra, mégis az egyik karácsonykor egy börtönben ébredtem fel, meg rabkórházban. Mindig mélyebb lett, mindig szarabb lett. Nem ugyanonnan kezdtem, de sokkal mélyebbre hetek alatt, sokkal progresszívebb lett ez a betegség, és sokkal mélyebbre kerültem, mint bármikor voltam.

10. Érezte-e, hogy a korábban a felépülése során a függőségről tanultak „megmérgezték használatát”? Ha igen, milyen módon? Kérem, fejtse ki!

Azt hiszem, hogy igen. Mert hogy ha egy… mikor én elkezdtem drogot használni, akkor nem tudtam, hogy van másik út. Az a közeg, amiben éltem, azok a srácok ugyanazt csinálták, mint én. Vagy olyanokat ismertem, akik soha nem is drogoztak. Akik drogoztak, azok előtt−utóbb börtönbe kerültek, vagy meghaltak körülöttem. Ezt az utat ismertem, nem volt másik lehetőség így a szememben. És amikor bekerültem először önsegítő közösségbe, és voltam rehabilitációban, és láttam olyanokat, akik a felépülésbe vannak, akkor már megvolt ez a kép, hogy lehet másképpen csinálni. Bűntudat nélkül, és szégyenérzet nélkül nagyon nem tudtam használni. Persze el tudtam nyomni ideig−óráig, de

előtt−utóbb nem tudtam annyit használni, hogy nem tudtam már magam átbaszni, kevés volt hozzá az a drog amennyit épp szerezni tudtam, vagy az életem annyira másik irányba ment, hogy nem tudtam magamat megvezetni többet, mert az érzéseimet nem tudtam már letagadni saját magam előtt.

11. Választott szerével esett vissza? Ha nem, eljutott választott szeréhez, és ha igen, mennyi idő alatt.

Az első visszaesésemet követően és a másodikon sem a választott szeremmel estem vissza. A választott szerem a heroin. Először marihuánát használtam, akkor a spanglitól nagyon ilyen benéztem a dolgokat, és nagyon hosszú idő után nagyon paranoid lettem. Azonnal, szinte másnap kokaint és heroint használtam , és akkor úgy éreztem ,hogy abba volt egy kis nyugalom.

A második visszaesésemet követően sem a választott szeremmel estem vissza, hanem spanglival és alkohollal, és utána következett a spangli, utána évekig húztam ezt a dolgot, és akkor mentem csak teljesen taccsra, amikor összementem, a menyasszonyom elhagyott, otthagytam a várost, amit szeretek, a munkahelyemet, a barátaimat, és visszajöttem Budapestre, ahol egyetemes út vezetett nekem ahhoz, hogy újra a heroinhoz és a kokainhoz kössek ki. És innen jött igazából a nagyobb mélyrepülés, de megelőzte 1−2 év tilitoli a spanglival meg a piával. De eljutottam a másodiknál is a választott szeremhez.

12. Jelenleg fél a visszaeséstől? Mesélne erről?

A közösség, amibe járok az azt mondja, hogy amíg azt az utat követem amit a többiek, a felépülő függők, semmitől sem kell féljek, azt hiszem nem félek így a visszaeséstől. Vannak félelmeim, minden mással kapcsolatban, a mai napig teszek magamért. Minden nap megteszem azt, hogy imádkozom, tartom szorosan a kapcsolatot felépülő függő társaimmal, azt hiszem, a párkapcsolatom is olyan, hogy felépülő függővel vagyok együtt, olyan emberek vesznek körül, hogy egyszerűen teszek azért, hogy ne essek vissza. Hogy mi lesz, azt nem tudom. A mai nap már megtettem a részemet, akár azzal, hogy magamról beszélek, és eljuttatom az üzenetet most itt Önnek, vagy akár azzal, hogy ma már kontaktáltam felépülő függőkkel, a szponzorommal, és valószínű a mai napomban ott lesz a felépülés, a lépésirány, este meg ima, és átgondolom a napomat, hogy hogyan csináltam ma másképp és hogyan jutottam el, hogy helyes−e az irány, amibe tartok.

13. Mit gondol arról az elmélettől, hogy ha eléggé megismeri magát, és megdolgozza a szerhasználat előtt is meglévő elakadásait, egyszer majd még tud szociálisan, kontrolláltan használni?

Hát, ezen így mosolygok. Mert nekem így ez nem ment. Azt gondolom, nem elég, hogy ismerem magamat, nem elég az, hogy én szenvedélybetegnek születtem, szenvedéllyel tudok csinálni mindent, megszállottan és kényszeresen, és ehhez nem kell drogokat használni. Ma a párkapcsolatomat használom erre, a sportot, akár a felépülésben is tudok megszállott és kényszeres lenni. Azt gondolom, hogy ahogy az első pohár italt meginnám, lehet, hogy nem 10 perc lenne, mert van annyi önismeretem, lehet, hogy ez az út hosszabb lenne, míg újra a heroinnál kötnék ki és valami börtönben ébrednék föl. Lehet, hogy évek lennének, de nem szeretném ezt letesztelni.

14. Ön szerint élhet teljes boldog életet egy absztinens függő? Mik tölthetik be a használat után keletkezett űrt?

Szeretném azt hinni, hogy igen. Nekem vannak elég jó pillanataim, van, hogy vagyok boldog, békés, és nyugodt, és van, hogy nehéz az élet. Azt gondolom, hogy minden embernek ugyanígy van ez, csak

ma nem kell, hogy drogokat kell használjak a nehéz érzéseimre, de hogy ha minden szuper körülöttem.

Az űrt a spiritualitás töltheti be, olyan lelki élmények, és a közösség, a spiritualitás, az, hogy tagja vagyok a társadalomnak, az, hogy számíthatnak rám az emberek. Ott vagyok, hiteles vagyok, nekem ez tölti be az űrt, hogy része vagyok az életemnek mindenféle szempontból.

-Köszönöm a válaszokat!